rikácsol A: 1643 rikátsolnac (Comenius: Jan. 44); 1852 rikkácsolá (NSz.) J: 1 1643 ’mutál, férfiasodni kezd a hangja | Stimmwechsel haben, mutieren’ (↑); 2 1773 ’ordít, sír | heulen, weinen’ (NSz.); 3 1793/ ’rosszul énekel | schlecht singen’ (NSz.); 4 1799/ ’fülsértő hangot ad | kreischen’ # (I.OK. 30: 261)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →rikít tövével, valamint a →rikolt szócsaládjának tövével azonos. Szorosan összefügg a →rí szóval is. Lehetséges ráadásul, hogy a rikácsol a →rí származéka, ebben az esetben a szó belseji k mozzanatos képző. A végződések -ácsol gyakorító képző; vö. →kodácsol, kopácsol (→koppant) stb. ≂ Tisztázatlan idetartozású: 1075/ rikachi artand [hn.] (MonStrig. 1: 55).