richtig A: 1764 rixtig (MNy. 90: 126); 1787 riktig (NSz.); 1793/ richtig (NSz.); 1793/ rittig (NSz.) J: 1 1764 ’éppen | gerade, eben’ (); 2 1787 ’kellőképpen, megfelelően | richtig’ (); 3 1825 ’csakugyan, valóban | wirklich’ (NSz.)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. richtig ’helyes, megfelelő; szabályos, szabályszerű; valóságos stb.’ [< ném. recht ’jó; rendes; megfelelő, alkalmas; stb.’].  ⌂  A szó belseji k-hoz vö. →abriktol, →bakter stb.  ⊚  A szó főleg a bizalmas nyelvhasználatban él.

TESz.; EWUng. abriktol, érsek, hienc, purgelejt, regula