rezzeszt † A: 1372 u./ fel reʒʒeʒte (JókK. 159); 1416 u./¹ rezzèzti (BécsiK. 161) J: 1 1372 u./ ’késztet, buzdít vmire | antreiben, zu einer Sache bewegen’ (↑); 2 1416 u./¹ ’vki, vmi ellen indít | gegen jmdn aufhetzen’ (↑); 3 1416 u./¹ ’támaszt, előidéz | verursachen’ (BécsiK. 27); 4 1490 ’ijeszt | (er)schrecken 〈trans.〉’ (SzalkGl. 225.); 5 1493 k. ’felébreszt; nem hagy nyugodni | (er)wecken; jmdm keine Ruhe lassen’ (FestK. 390)

rezzed † A: 1416 u./¹ mėg ... rėzzèttèc [d-t] (BécsiK. 74); 1416 u./² rèʒʒeduē [sz.] (MünchK. 27ra); 1456 k. megreʒedenek (SermDom. 2: 193) J: 1 1416 u./¹ ’indíttatik | veranlaßt werden’ (↑); 2 1456 k. ’megrémül, megijed | erschrecken 〈intrans.〉’ (↑)

rezeg [1] A: 1430 Rezgew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1531 rezzegne (ÉrsK. 97); 1553/ Roͤzgoͤdnec [sz.] (Tinódi: Cronica 1: F3 v.); 1592 lezeg (Cisio G4a); 1708 Rezeg (Pápai Páriz: Dict. 274); 1797 rezsegett (NSz.); 1805 rëzëg, rëzg (NSz.); nyj. rizeg, rözög (MTsz.) J: 1 1430 ? ’nyugtalankodik, zúgolódik | unruhig sein’ (↑), 1531 ’ua.’ (↑); 2 1592 ’〈könnyű tárgy〉 ide-oda mozog, rázkódik; 〈főleg fémes csengésű tárgy〉 ide-oda mozogva, megütődve hangot ad | zittern, schwingen; zitternd tönen’ # (↑); 3 1604 ’〈vérér〉 erősen lüktet | schlagen 〈Puls〉’ (Szenczi Molnár: Dict. Pulſus a.); 4 1787/ ’〈fényjelenség〉 dereng, vibrál | flimmern, vibrieren 〈Licht〉’ (NSz.); 5 1794 ’〈hang〉 egyenetlenül hangzik, reszket | zittern 〈Ton, Stimme〉’ (NSz.); 6 1829 ’〈ember, állat, testrész〉 reszket, remeg | zittern, schlottern’ (NSz.); 7 1885 ’táncol, gyors táncot jár | einen schnellen Tanz aufführen’ (NSz.); 8 1893 ’izeg-mozog, nyüzsög | hin und her zappeln, wimmeln’ (NSz.)

rezzen A: 1456 k. megh reʒene (SermDom. 1: 185–186); 1470 reʒʒennen (SermDom. 2: 406); 1590 redzenésnec [sz.] (NySz.); 1608 rödzentt [sz.] (RMNy. 3/2: 124); 1805 rëzzen (NSz.); 1836 rezzenik [□] (NSz.) J: 1 1456 k. ’nyugtalanná válik, megzavarodik | unruhig, verwirrt werden’ (↑); 2 [ma főleg meg~] 1470 ’rémültében összerándul; megrémül | vor Schreck zusammenfahren; erschrecken 〈intrans.〉’ (↑); 3 [ma főleg igekötővel] 1527 ’felébred, pihenéséből felserken; felindul | erwachen, zur Besinnung kommen; angefeuert werden’ (ÉrdyK. 337); 4 1598/ ? ’〈föld〉 reng, rázkódik | beben 〈Erde〉’ (ErdTörtAd. 4: 227), 1651 ’ua.’ (Zrínyi: MM. 2: 60); 5 1763 ’(meg)remeg, (meg)reszket | zittern’ (NSz.); 6 [főleg meg~] 1792 ’rezgő mozgással egy pillanatra kimozdul helyéből; egyet rezdülve hangot ad | erbeben; erbebend tönen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 7 1885 ’〈fényjelenség〉 megcsillan, megvillan | aufblitzen’ (NSz.) Sz: rezzent 1554–1555 fel rezzentek ’felébreszt | aufwecken’ (NySz.); 1618 ’megijeszt | erschrecken 〈trans.〉’ (MHH. 19: 200)

rezget A: 1508 rezgetesnek [sz.] (DöbrK. 495) J: 1 1508 ’buzdít | anfeuern, begeistern’ (↑); 2 1792 ’rezegtet | zittern machen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1860 ’〈szarvas〉 a sűrűben lassan átvonul | im Dickicht durchziehen 〈Hirsch〉’ (NSz.)

rezdít A: 1833 rezdit-meg (NTársalkodó 1833. márc. 23.: 183); 1879 rezdítette (NSz.) J: ’megremegtet | erzittern machen’

rezdül A: 1834 rezdǘl (Koszorú 14: 124); 1849/ rezdül (NSz.) J: 1 1849/ ’〈fényjelenség〉 gyengén megvillan | schwach aufblitzen’ (↑); 2 [főleg meg~] 1857 ’egyet rezzen; rezzenve hangot ad | erbeben, erzittern; erbebend tönen’ (Ballagi M.: MNMSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  A szótő összefügg a →reszel, →reszket tövével, továbbá a palatoveláris párhuzamosság alapján a →ráz szóval. Az is lehetséges, hogy a szócsalád tagjai tulajdonképpen a →ráz önálló szóként nem adatolt palatális párjának származékai. Másfelől a szótő a →lézeng tövével is összefügg. A végződések különféle igeképzők. Az irodalmi nyelvhez legközelebb álló jelentések a rezzen 2. és 6., a rezget 2. és a rezdül ugyancsak 2. jelentése.  ∼  Idetartozik: 1470 meg reʒetwen  [sz.] ’dorgál’  (SermDom. 2: 179); ez az adat vagy a rezzeszt vagy a rezzent elírása (így a rezzeszt, ill. a rezzent származékszónak egy ’dorgál’ jelentése is lehetséges), vagy egy ’dorgál’ jelentésű rezít igét dokumentál.  ≂  Valószínűleg ugyanebből a tőből -e folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1211 Reze  [szn.]  (PRT. 10: 503).

☞ TESz. rezeg a.; Benkő: FiktI. 140; EWUng.→ lézeng, ráz, reszel, reszket