rez × A: 1055 ? adkangrez [hn.] (TA.); 1236 Rezy [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 98); 1868 Rez (NSz.) J: 1 1055 ? ’erdőbeli irtás | Rodung im Wald’ (↑), 1874 ’ua.’ (Nyr. 3: 261); 2 1113 ? ’hegy, hegycsúcs; fennsík | Berg, Gipfel; Hochebene’ (MNny. 6: 9), 1868 ’ua.’ (↑); 3 1935 ’erdőmaradvány hegytetőn | Waldüberreste auf einem Gipfel’ (MNy. 31: 198)

Bizonytalan eredetű, esetleg szláv jövevényszó. |  ≡  Vö. szbhv. rijez ’vágás’; le. rzaz ’fűrésznyom’; or. рез ’vágás’, (R.) ’metsző fájdalom; kamat, haszon’; stb. [< szláv *rěz- ’vág, metsz’].  ⌂  A magyarban a ’vág, metsz’ vagy hasonló jelentésű igékből több ’erdőirtás’ jelentésű főnév keletkezett; vö. irtvány (→irt), vágás (→vág) stb. A szláv nyelvekben azonban nem mutatható ki hasonló jelentésű főnév, amelyből a rez származhatna. A származtatást nehezíti a késői köznévi felbukkanás is, mindazonáltal a szó székely és dunántúli nyelvjárási volta arra utal, hogy köznévként már az Árpád korban is létezhetett.

☞ MNy. 36: 326; MNny. 6: 9; Bárczi: TihAl. 42; Kniezsa: SzlJsz. 730; TESz.; EWUng.→ ábráz