reverzális A: 1583/ reversalis (ErdEml. 3: 195); 1631 reverzálist (MNy. 61: 478) J: 1 1583/ ’hivatalos, állami okirat | amtliches Schreiben von staatsrechtlicher Bedeutung’ (↑); 2 1623 ’kötelezvény, térítvény | Verpflichtungsschein’ (MNy. 84: 251); 3 1639 ’a vagyon felosztásáról szóló hivatalos okirat, okmány | Urkunde über Aufteilung von Vermögenswerten’ (NyIrK. 27: 129); 4 1880–1881 ’eltérő vallású jegyesek megállapodása születendő gyermekeik azonos vallásáról | Übereinkunft von Verlobten unterschiedlicher Konfession über die Konfession ihrer zukünftigen Kinder’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.), (h.) reversales (litterae) ’kötelezvény; tértivevény’ [tudatos szóalkotás a lat. reversus ’visszafordult, megfordult’ alapján, amely a lat. reverti ’visszafordul, megfordul’ igéből ered]. A jogi műszó keletkezésének alapja, hogy a reverzálisban írásba foglalt biztosítás vagy engedély visszafordítható a kibocsátóra.  ≋  Megfelelői: ném. Reversalien [többes szám], fr. Revers; ol. (lettres) réversales: ’kötelező nyilatkozat, kötelezettségvállalás’.  ⌂  A szó belseji zs-s ejtésmódhoz, ill. z-s alakhoz vö. →cenzúra stb.; a szóvégi s-hez vö. →április stb. A szó ma már csak a 4. jelentésben él.

☞ TESz.; EWUng.→ vers