retek [4] A: 1395 k. retheg (BesztSzj. 423.); 1405 k. retek (SchlSzj. 937.); 1425 retkess [sz.] [szn.] (MNy. 10: 326); 1533 Retoͤk (Murm. 1473.); 1805 retëk (NSz.) J: 1 1395 k. ’megvastagodott föld alatti száráért termesztett, de vadon is élő keresztes virágú növény | Rettich (Raphanus)’ # (↑); 2 1851 ’kosz, piszok | Schmutz’ (NSz.) Sz: retkes 1425 [szn.] (↑); 1846 retkes ’piszkos, koszos 〈testrész〉 | schmutzstarrend 〈bes. Füße〉’ (NSz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szln. redkev; szlk. red’kev; or. редька; stb. ’retek’ [valószínűleg különböző nyelvekből származó jövevényszó; vö. lat. radix ’gyökér ‹ehető; különösen retek›’; ném.  (ófn.) retih ’retek’; stb.].  ⌂  A magyarba átkerült alak *redky; a szóvég arra utal, hogy az átvétel a 11–12. században ment végbe. A szláv y tővégi magánhangzóként kikopott a magyarban. A 2. jelentés a retkes származékszó alapján keletkezett; a származékszó jelentésének kialakulásához vö. retek is kikelne a kezén ’nagyon piszkos’  (1851: NSz.).

☞ MNy. 6: 61; Kniezsa: SzlJsz. 463; TESz.; EWUng.→ radikalizmus, virics