repkény A: 1784 Repkény-fa (Kazinczy: Lev. 1: 60); 1860 röpkény (NSz.) J: ‹fn› 1784 ’〈különféle kúszónövények megnevezéseként〉 | 〈als Benennung versch. Schlingpflanzen〉; Efeu’ (↑) | ‹mn› 1836 ’elszálló, elröppenő, pehelykönnyű, pihekönnyű | verfliegend, federleicht’ (NSz.)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő a →repül szócsaládjának tövével azonos. A szóvég -ény névszóképző; a szó belseji k-hoz vö. repked, röpke (→repül). A szó a nyelvújítás korában került be az irodalmi nyelvbe.
☞ Szily: NyÚSz.; TESz.; EWUng.→ repül