repül A: 1372 u./ Neky reppeluala; repewlew [sz.]; rewpewleſt [sz.] (JókK. 2, 96, 139); 1416 u./¹ rèpo̗lnèc (BécsiK. 112); 1495 e. fel ro̗pu̇l (GuaryK. 66); 1528 fel repulven [sz.] (SzékK. 338); 1529 e. fel rwpewlenek (VirgK. 52); 1536 fel repÿllene (Pesti: Fab. 14a); 1870 rėpül (CzF.) J: 1 1372 u./ ’száll, a levegőben halad | fliegen’ # (↑); 2 1560 k. ’száguld, gyorsan halad | sich schnell fortbewegen’ (GyöngySzt. 538.) Sz: repülés 1372 u./ (JókK. 139) | repülő 1372 u./ ‹foly mn-i igenév› (JókK. 96); 1914 ’pilóta | Flieger’ (Kelemen B.: MNMSz. Flieger a.); 1915 ’repülőgép | Flugzeug’ (NSz.)

repes¹ ∆ A: 1416 u./¹ rèpeſo̗ [sz.] (BécsiK. 136); 1416 u./² rèpèſo̗c [sz.]; ꝛepèſo̗c [sz.] (MünchK. 63rb, 19rb); 1416 u./³ repo̗sek [sz.] (AporK. 109); 1519 repe̗ſnek (JordK. 209); 1519 k. roposnıe (DebrK. 221); 1527 reppeſeeſre [sz.] (ÉrdyK. 394); 1870 rėpės (CzF.) J: ’repdes, szálldos | umherfliegen, umherflattern’ Sz: repeső 1416 u./¹ ’madár, szárnyas | Vogel’ (BécsiK. 136)

repít¹ A: 1493 k. repýhtheek (FestK. 175); 1536 rewpitette (Pesti: Fab. 56a); 1870 rėpít (CzF.) J: 1 1493 k. ’(nagy sebességgel) mozgat, hajt, visz, szállít | (mit großer Geschwindigkeit) fortbewegen, treiben, forttragen, befördern’ (↑); 2 1536 ’okozza, hogy vmi repüljön | fliegen lassen’ # (↑); 3 [főleg el~, ki~] 1598 ’elbocsát, kiereszt | aus-, loslassen’ (NySz.); 4 1660 ’szárnyára bocsát, 〈fiókát〉 repülni tanít 〈anyamadár〉 | fliegen lehren 〈Vogelmutter〉’ (NySz.)

repdes A: 1565 roͤpdoͤsnek (NySz.); 1603 Repdesnek (NySz.); 1870 rėpdės (CzF.) J: ’ide-oda repül, szálldos, szálldogál | umherfliegen, umherflattern’

repdez A: 1635–1645/ Röpdözve [sz.] (Zrínyi: MM. 2: 142); 1768 repdez (NSz.); 1870 rėpdėz (CzF.) J: ’ide-oda repül, szálldos, szálldogál | umherfliegen, umherflattern’

röppen A: 1645–1646/ röppenék [~ik □] (Zrínyi: MM. 2: 54); 1702 reppennek-fel (NySz.); 1808 Röpenni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1810 Röppenek (NSz.); 1870 rėppen (CzF.) J: ’gyors, könnyed repüléssel száll vhova | sich durch einen plötzlichen (kurzen) Flug weiterbewegen’ #

röppent A: 1748 ki röppentsuͤk (NySz.); 1783 reppentett [sz.] (NSz.); 1808 Röpenteni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1833 röpinté (NSz.); 1870 rėppent (CzF.) J: 1 1748 ’okozza, hogy röppenjen, repít, reptet | fliegen lassen 〈Inch, Mom〉’ # (↑); 2 1891 ’elröppen, elrepül | ausfliegen, davonfliegen’ (ÚMTsz.) Sz: röppentyű 1836 röppentyü (Rajzolatok 1836. okt. 8.: 645); 1843 ’gyújtólövedék; tűzijátékhoz v. jelzésre használt rakéta | Brandgeschoß; Rakete als Feuerwerkskörper od. als Leuchtzeichen’ (↑)

röpte A: 1757 reptiben [r.] (Mikes: TLev. 222); 1761 Reͦptében [r.] (NSz.); 1870 rėptében [r.] (CzF.); 1884 reptükben [r.] (NSz.) J: 1 1757 ’vminek a repülése 〈madáré, tárgyé stb.〉 | Flug 〈eines Vogels, Gegenstandes usw.〉’ (↑); 2 1936 ’〈teniszben〉 a földet nem ért labda visszaütése | Volley’ (Bánhidi: Sportny. 282) R: röptében 1757 ’repülése közben | im Fluge 〈konkr.〉’ (↑); 1789 ’nagyon gyorsan, nagy sietséggel; azonnal, tüstént | sehr schnell, in großer Eile; sofort, flugs’ (NSz.); 1879 ’futólag, felszínesen, félig-meddig | flüchtig, obenhin’ (EPhK. 3: 633)

repked A: 1799 repkedni [sz.] (NSz.); 1808 Röpködni [sz.] (Sándor I.: Toldalék Repkedni a.); 1811 repkedik [□] (NSz.); 1870 rėpkėd (CzF.) J: ’ide-oda repül, szálldos, szálldogál | umherfliegen, umherflattern’ #

röpke A: 1820 Repke (NSz.); 1835 röpke (Tzs. Flüchtig a.) J: ‹mn› 1 1820 ’szállongó, (könnyeden) repdeső; libegő-lobogó, könnyen elszálló | (um-her)fliegend, (leicht) umherflatternd; flatternd, leicht davonfliegend’ (↑); 2 [ ~ irat] 1832 ’időszerű tárgyú, rövidebb, agitatív 〈írásmű〉, röp- 〈irat〉 | Flug- 〈Shrift, Blatt〉’ (Szily: NyÚSz.); 3 1835 ’múlékony; gyors, futólagos | vergänglich; flüchtig’ (↑); 4 1873 ’állhatatlan, csapongó | unbeständig, launenhaft’ (Ballagi M.: MNyTSz.) | ‹fn› 1836 ’tollaslabda | Federball’ (Fogarasi: MNZsebsz.)

repcsi A: 1921 repcsi (Zolnay–Gedényi); 1931 röpcsik (József A.: ÖM. 2: 47) J: 1 1921 ’repülőgép; összehajtogatott papírból készült játékrepülő | Flugzeug; aus gefaltetem Papier verfertigter Flieger als Spielzeug’ (↑); 2 1931 ’röpcédula | Flugblatt, Handzettel’ (József A.: ÖM. 2: 47)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  Eredetileg a levegőben, szárnycsapások segítségével haladó mozgás kifejezésére szolgált. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak más finnugor nyelvekben is vannak: vog.  (T.) rīp- ’ráz’; osztj.  (Vj.) repä- ’pislog ‹szem›’; finn räpyttä- ’röpköd; ugrál, szökell; hunyorog, hunyorít’; stb. Ezeknek a szavaknak a magyar szócsaláddal való összefüggése nem zárható ki, de nem is bizonyítható. A szótő szorosan összefügg a →rebeg² szócsaládjának tövével, továbbá kapcsolatba hozható a →remeg stb. szócsalád tövével is. A szócsalád igei tagjainak szóvégei többféle szerepet töltenek be. A repít eredeti jelentése a 2. jelentés. A röpte szó -t névszóképzővel + E/3. személyű birtokos személyjellel keletkezett; a 2. jelentésében tudatos szóalkotással keletkezett sportnyelvi szó. A röpte alak mellett létrejött birtokos személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. A leginkább 3. jelentésében használatos, a nyelvújítás korában elterjedt röpke vagy a szótőből keletkezett kicsinyítő képzővel vagy a repked-ből elvonással; nem világos, hogy tudatos szóalkotás eredménye-e. – A röpke 2. jelentése a ném. Flugschrift ’röpirat, röpcédula’; vö. még →röp-. A repcsi szóvége játszi kicsinyítő képző; vö. turcsi (→túr¹).  ∼  Ugyanebből a tőből: repdécsel ’ide-oda röpköd’  (1616: NySz.); repez ’ua.’  (1692: NySz.); valószínűleg ugyanebből a tőből -e folyamatos melléknévi igenévképzővel: ? 1226 Repe  [szn.]  (Wenzel: ÁÚO. 1: 221).

☞ MNy. 67: 129; TESz.; EWUng.→ rebeg¹, rebeg², remeg, repkény, röp-UN UEW. № 868