remeg A: 1708–1710 remegésben [sz.] (MNy. 17: 218); 1805 remëg (NSz.) J: 1 1708–1710 ’nagyon fél | sich sehr fürchten’ (↑); 2 1771 ? ’reszket | zittern, beben’ # (NSz.), 1792 ’ua.’ (NSz.); 3 1841 ’remegve mond, rebeg | stammeln’ (NSz.); 4 1844 ’ring, himbálódzik; rugózik | sich wiegen, schaukeln; federn, federnd sein’ (MNy. 4: 446); 5 [vkit, vmit ~] 1847 ’félve tisztel | fürchtend verehren’ (NSz.); 6 [vmiért ~] 1857/ ’mohón vágyik vmire | auf etw versessen, erpicht sein’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád. |  ⌂  Eredetileg a reszkető mozgás kifejezésére. A szótő a →rémül szócsaládjának tövével azonos, amely eredetileg feltehetőleg egy ë-t tartalmazott. A szóvégek gyakorító képzők. Szorosan összefügg a →reng szóval, közöttük tulajdonképpen szóhasadás ment végbe. A félelemmel és sóvárgással összefüggő jelentések metonimikusan keletkeztek az ezekre az érzelmekre jellemző testi kísérőjelenségek kifejezésére; vö. rémül és →reszket, →retten stb. A 3. jelentéshez vö. a →rebeg¹ és a →rebeg² viszonyát; mindkét szócsalád etimológiailag is összefügg a remeg-gel.

☞ MNy. 4: 445; TESz.; EWUng.→ rebeg¹, rebeg², rémül, reng, repül