remél A: 1416 u./¹ rèmēlėmc, rèmėllikuala (BécsiK. 87, 38); 1490 remoͤlwin [sz.] (MNy. 62: 81); 1529 e. remenhetÿwk [sz.] (VirgK. 137); 1556 roͤmęlluͤnk (LevT. 1: 202); 1559 remínli (Székely I.: Krón. 53b); 1576 Remuͤle (NySz.); 1585 reméll (Cal. 312); 1742 reménölvén [sz.] (NSz.); 1772 remélyhetem [sz.] (NSz.); 1791 reményel (NSz.); 1805 reményël (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’hisz, bízik vmi megvalósulásában | hoffen’ # (BécsiK. 87); 2 1416 u./¹ ’vár vmit; elvár | erhoffen’ (BécsiK. 38); 3 1531 ’kér, könyörög | flehen, bitten’ (ÉrsK. 457) Sz: reménykedik 1416 u./¹ rèmenkednèc ’bizakodik, remél | hoffnungsvoll sein’ (BécsiK. 283); 1517 ? ’kér, könyörög | flehen, bitten’ (DomK. 141); 1531 ’ua.’ (ÉrsK. 463); 1611 ’panaszkodik | klagen’ (Szenczi Molnár: Dict.)

Származékszó. |  ⌂  A →remény-ből keletkezett -l névszóképzővel. A reményi alak lehetett az eredeti. A remél alak ebből keletkezett nyl > ll (> l) hasonulással. A reménykedik származék az eredeti változatból keletkezett a szó belseji l kiesésével.

☞ TESz.; EWUng.→ remény