rekenyő × A: 1795 k. Rekenő (NSz.); 1803 Rekenyö́ (NSz.); 1838 Rekenye (Tsz.); nyj. rekënye, rekkenő (MTsz.); rekkenő (ÚMTsz.) J: 1 1795 k. ’(növényi) sarjhajtás; kacs, inda | Schössling; Ranke’ (↑); 2 1807 ’vetési gomborka | Leindrotter’ (MagyFűvészk. 370); 3 1893 ? ’sűrű ágas, alján borzas szőrű növény | Rapsdotter’ (NSz.), 1951 ’ua.’ (Jávorka–Soó: MagyNövKk. 2: 603)
Valószínűleg belső keletkezésű, kialakulásmódja azonban bizonytalan. | ⌂ Esetleg szóhasadás eredménye a →rekettye szóból, az ly > ny hangváltozás azonban szokatlan. A jelentések metaforikusan keletkezhettek a →rekettye ’fűz(fa)fajta; rekettye’ alapján. ⊚ A szó a botanikai szaknyelvben is él.
☞ TESz.; EWUng.→ rekettye