rejt A: 1223 Rahtukeuri [ɔ: Ruhtukeuri] [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 627); 1283 ? Retheeg [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 12: 382); 1326 Rehtekh [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 627); 1372 u./ elreÿtene (JókK. 4); 1380 k. Rychtew [sz.] (KönSzj. 100.); 1416 u./¹ èlrèhec (BécsiK. 114); 1434 Rettekewr [sz.] [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 627); 16. sz. közepe be ruytuttem (MNy. 7: 199); 1585 el ritoͤm (Cal. 503); 1595 el rütüt [sz.] (Ver. 1.); 1885 Rűtő [sz.] (NSz.); nyj. rőt (ÚMTsz.) J: 1 1223 ? ’eldug, eltüntet | verbergen, verstecken’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 44); 2 1223 ? ’titokban tart, leplezni igyekszik | verheimlichen’ (JókK. 4), 1372 u./ ’ua.’ (JókK. 4); 3 1380 k. ’eltakar, befed | verdecken, überkleiden’ (↑); 4 1416 u./² ’vhová tesz; vhol tart, tárol | hinlegen, verwahren’ (MünchK. 72rb); 5 [el~] 1560 k. ? ’elemészt, elpusztít | umbringen’ (GyöngySzt. 25.), 1888 ’ua.’ (Nyr. 17: 282); 6 1790 ’vmit tartalmaz, vminek a lehetőségét megában hordja | in sich bergen’ (NSz.); 7 1838 ’varázsol | zaubern’ (TudGyűjt. 6: 21); 8 [el~] 1880 ’eltilt, megtilt | jmdm etw verbieten’ (Nyr. 9: 284); 9 [elé~] 1897 ’előkeres | hervorsuchen’ (MTsz.) Sz: rejtek 1223 [hn.] (↑); 1372 u./ reÿtek helyre ‹mn› ’eldugott, titkos | heimlich, verborgen’ (JókK. 109); 1416 u./¹ ? ‹fn› ’titok | Geheimnis’ (BécsiK. 171); 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 12ra); 1416 u./¹ ’titkos hely | Versteck’ (BécsiK. 225) | rejtezik, rejtőzik 1372 u./ reÿteʒuen [sz.] ’titkolódzik | heimlichtun’ (JókK. 4); 1416 u./¹ ’elbújik | sich verstecken’ (BécsiK. 169); 1578 oda roͤytoͤzéc ’ua.’ (Bornemisza: ÖrdKís. 116) | rejtet 1493 e. reýtethýmbeel ’titkos hely | Versteck’ (FestK. 11) | rejteget 1519 k. el reito̗getít [ɔ: reito̗getíc] (DebrK. 360) | rejtezkedik, rejtözködik 1754 rejtezkettek ’rejtegeti magát | sich verstecken’ (NSz.); 1791 rejtö́zködött (NSz.) | rejtvény 1766 rejtevényes [sz.] (NSz.) | rejtelem 1813–1815 rejtelem (MNy. 5: 123) | rejtélyes 1821 rejtélyes (MNy. 3: 272) | rejtelmes 1822 rejtelmes (NSz.) | rejtély 1823 rejtélyben ’titokban | insgeheim’ (Szily: NyÚSz.); 1831 ’rejtvény, talány | Rätsel’ (Szily: NyÚSz.)
rejlik A: 1833 rejlő [sz.] (NSz.) J: 1 1833 ’vhol rejtőzködik | sich verbergen’ (↑); 2 1841 ’elrejtve, lehetőségként benne van vmiben | stecken, verborgen sein’ # (Szily: NyÚSz.)
A szócsalád alapja, a rejt származékszó egy fiktív tőből. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű, és a →rekesz, →rökönyül szócsaládjának tövével azonos. A szóvég -t műveltető igeképző. A szó belseji j az eredeti k tőelemből jött létre, a -t képző előtti helyzetben.
A rejlik származékszó. | ⌂ A rejlik -l gyakorító képzővel keletkezett a →hajt¹ : hajlik, →nyújt : nyúlik stb. szócsaládok mintájára.
A szócsaládhoz még | ⌂ A rejt egyes későbbi származékai a nyelvújítás korában keletkeztek. ⚠ A →révül szócsaládjával való összefüggés kevésbé valószínű.
☞ MNyTK. 75: 7; TESz.; Benkő: FiktI. 171; EWUng.→ rekesz, rökönyülUN UEW. № 858