redős A: 1550 Redes (MNy. 10: 326); 1585 Redoͤs (Cal. 282); 1708 Redö́s (Pápai Páriz: Dict.); 1835 redüs (NSz.) J: 1 1550 ’rücskös, durva felületű | uneben, höckerig’ (↑); 2 1585 ’ráncos, redőkbe szedett | runzelig, faltig’ # (↑)
redő A: 1763 Redö (NSz.); 1832 redǘ (Kreszn.); nyj. regő, regyő (ÚMTsz.); rëdő, rödő (MTsz.) J: 1 1763 ’tartó | Halter’ (↑); 2 1792 ’ránc | Runzel, Falte’ # (Baróti Szabó: KisdedSz. Redö́s a.); 3 1843 ’redőny, roló | Rollo’ (NSz.) Sz: redőz 1792 Redö́zni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Redö́s a.) | redőzet 1826 redőzet (NSz.)
redőny A: 1833 redőny (HazKülfTud. 1833. dec. 28.: 426); 1835 redöny (Kunoss: Gyal. Jalousie a.); 1840 redőny (NSz.) J: ’árnyékoló, ablakredőny | Fensterrollladen’ #
A szócsalád alapja, a redős belső keletkezésű, de keletkezésmódja bizonytalan. | ⌂ Feltehetőleg a red ’ránc, redő’ →redel főnévből keletkezett -s melléknévképzővel. Az is lehetséges azonban, hogy a redős nem ebből a főnévből, hanem a →redel fiktív tövéből származik. A redős alak szó belseji ő-je vagy félreolvasás eredménye vagy hangzónyúlás következménye olyan melléknevek analógiás hatására, mint a tehetős (→tesz).
A redő elvonás. | ⌂ A redő a redős-ből jött létre elvonással. Az egyetlen adattal alátámasztható 1. jelentés lexikográfiai félreértés eredményeként születhetett.
A redőny nyelvújítási szó. | ⌂ A redőny nyelvújítási szóalkotás a redő-ből -ny névszóképzővel; vö. →erény, →vékony stb.
☞ TESz.; EWUng.→ redel