recseg A: 1723 recsegése [sz.] (NySz.); 1805 rëcsëg (NSz.); 1820 röcsögnek (NSz.) J: 1 1723 ’〈tücsök〉 ciripel | zirpen 〈Grille〉’ (↑); 2 1786 ’〈tárgy〉 töréskor stb. élesen pattogó, ropogó hangot ad | krachen, knarren’ # (NSz.); 3 1789 ’〈hangszer, rádió stb.〉 fülsértő, zörejszerű hangon szól; 〈személy〉 ilyen hangon beszél | schnarren 〈Musikinstrument, Radio usw.〉’ # (NSz.); 4 1794 ’〈madár〉 kellemetlen, rekedt hangot ad | einen unangenehmen, heiseren Laut hervorbringen 〈Vogel〉’ (NSz.); 5 1809/ ’éles, metsző hangon beszél | schrill sprechen’ (NSz.)
reccsen A: 1787 retstsent (NSz.); nyj. röccsen (Bálint: SzegSz.) J: 1 1787 ’〈szilárd, főleg fából való tárgy külső hatás következtében〉 hirtelen éles, recsegő hangot ad | knacken, knacksen’ # (↑); 2 [főleg igekötővel] 1873 ’〈sár〉 összefagy | gefrieren 〈Kot〉’ (Nyr. 2: 325)
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ A szótő a →receg, →retyeg tövével függ össze. A szóvégek gyakorító és mozzanatos képzők. A reccsen 2. jelentése metonímia.
A reccsen származékszó. | ⌂ A reccsen veláris párhuzamos alakjaként idetartozik a (N.) roccsan ’pattog, ropog’ (MTsz.). – Talán ugyanebből a tőből keletkezett folyamatos melléknévi igenévképzővel: 1211 Reche [szn.] (PRT. 10: 512).