rebarbara A: 1577 k. Reubarbaromoth (OrvK. 212); 1578 Rhabarbarum, Reubarbara, Rhabarbara (Gombocz E.: BotTört. 51); 1798 Ráborbály (NSz.); 1825 Rebárbára (NSz.); 1881 rebarbarára (NSz.); nyj. lebarbara, rëborbora (ÚMTsz.) J: 1 1577 k. ’a sóskával rokon, igen nagy levelű, hosszú, húsos szárú növény | Rhabarber 〈Pflanze〉 (Rheum)’ (↑); 2 1780 ’ez a növény mint hashajtószer | Rhabarber 〈Abführmittel〉’ (NSz.)

Vándorszó. |  ≡  Ném. Rhabarber; fr. rhubarbe, (R.). reubarbe; ol. rabarbaro; sp. ruibarbo; szbhv. rabarbar, rabarbara, rebarbara; stb.: ’rebarbara’. Vö. még lat.  (k.) rheu barbarum, rhabarbarum ’ua.;’ [< gör. ῥα̃ βάρβαροv ’ua.’, tkp. ’valószínűleg külföldi, a Volga mentéről származó ‹növény›’]. A Kínából származó növény neve az újperzsából került a görögbe; vö. újperzsa rēwend ’rebarbara’. Részben a latin, részben az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté.  ⇒⌂  A magyarba a középlatinból és az olaszból került.

☞ TESz.; EWUng.→ barbár