ravasz A: 1055 adruuoz licu (TA.); 1082/ rouoʒluk [hn.] (MNL (OL) Dl. 200894); 1093/ Ruozthi [sz.] [hn.]; Rovoʒty [sz.] [hn.]; Ruozty [sz.] [hn.]; Ruozty [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 206964, Dl. 207056, Dl. 208291, Dl. 208291); 1113/ Rauazt [sz.] [hn.] (Fejérpataky: KKOkl. 58); (†1015) 1220 k. Rowozluk [hn.] (Györffy: DHA. I: 73); 1278 Roasd [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 621); nyj. rivasz (MNy. 35: 330) J: ‹fn› 1 1055 ’róka | Fuchs’ (); 2 1416 u./² ’álnok, ravasz ember | schlauer, hinterlistiger Mensch’ (MünchK. 72va); 3 1818 ’záró szerkezet v. annak alkatrésze | Drücker als Schloß od. Schlüssel und Klinke dazu’ (NSz.); 4 1836/ ? ’puskán, pisztolyon az elsütő szerkezetet működésbe hozó billenytű | Abzug 〈an Schußwaffen〉’ # (NSz.), 1851 ’ua.’ (NSz.) | ‹mn› 1 1337 ? ’furfangos, cseles eszű 〈személy, állat〉 | schlau, listig’ # (OklSz.), 1527 ’ua.’ (ÉrdyK. 434); 2 1633 ’sajátosan körülményes, mesterkedő | Umstände machend’ (NySz.); 3 1815 ’ügyes kezelést, furfangosságot kívánó 〈zár, szerkezet, feladat〉 | knifflig’ (NSz.) Sz: ravaszos 1356 Rauazaswelg ’róka lakta, rókában gazdag | von Füchsen bewohnt’ (OklSz.) | ravaszkodik 1550 k. Rawazkodny [sz.] (MNy. 86: 253) | ravaszdi 1799 ’furfangos 〈személy〉 | pfiffig, listig 〈Person〉’ (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (Sz.), (P.) ruć; votj.  (Sz.) ǯ́ič́i̮; cser.  (KH.) rəwəž; md.  (E.) ŕiveś; finn repo; ? lp.  (norv.) riebân, rievân: ’róka’ [fgr. *repä(-ćɜ) ’ua.’ ? < korai ősárja; vö. óind lōpāśá-, rūpakā- ’róka, sakál’; szogd rwps ’róka’; stb.].  ⌂  Esetleg ősi vándorszó; a finnugor alapnyelvben a szónak képzőtlen és *ćɜ képzős alakja is lehetett. A magyarban az első szótagbeli a a finnugor *e labializációjával keletkezett, feltehetőleg az utána következő *p (> β) hatására, még a korai ősmagyar korban; a *rëβɜ > *roβɜ ~ *raβɜ magánhangzófejlődéshez vö. →róka; a szó belseji v-hez vö. →levél, →sovány. A ruβoz > ruosz változatok szó belseji u hangja másodlagos keletkezésű; vö. kües (→), luász (→) stb. A róka több népnél a ravaszság, furfangosság jelképe. A főnévi 3. és 4. jelentés alapja a vonatkozó eszközök (zárszerkezet, ill. a fegyver elsütő billentyűjének) kezeléséhez szükséges furfang, ügyesség, szaktudás lehet. A melléknév keletkezése a 2. főnévi jelentés gyakori jelzői értelmű használatára vezethető vissza. Az állatnevek emberi tulajdonságra utaló használatához vö. →disznó, →liba stb.  ⚠  Az oszétból való származtatása téves.

Munkácsi: ÁKE. 520; TESz.; MSzFE.; MSFOu. 151: 308; IUSprK. 46; UrAltJbNF. 7: 259; EWUng. rókaUN UEW. № 859