rapszódia A: 1789 Rhapsodiáknak (NSz.); 1802 Rapſzódiái (I.OK. 30: 259) J: 1 1789 ’töredékes költemény | bruchstückartiges Gedicht’ (↑); 2 1806/ ’szenvedélyes hangú, szaggatott formájú költemény | leidenschaftliches Gedicht in abgerissener Form’ (NSz.); 3 1897 ’fantáziaszerű, hangszeres zenemű | Rhapsodie 〈Musikstück〉’ (PallasLex.)
rapszodikus A: 1835 Rhapsodicus [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1843 rhapsodicus (NSz.); 1897 rapszodikus (NSz.); 1900/ rapszódikus (NSz.) J: 1 1835 ? ’tépett, szakadozott, töredékes | abgerissen, bruchstückartig’ (↑), 1843 ’ua.’ (↑); 2 1897 ’csapongó, szeszélyes | launenhaft’ (↑)
A szócsalád időrendben korábbi tagja, a rapszódia latin jövevényszó. | ≡ Lat. rhapsodia ’töredékes költemény’, (h.) ’ua.; versgyűjtemény’ [< gör. ῥαψῳδία ’vándordalnokok által előadott eposztöredék, hősköltemény-részlet’ < gör. ῥαψῳδός ’vándordalnok’, tkp. ’az, aki az eposztöredékeket összeszerkesztve előadja’; vö. gör. ῥάπτω ’összefoltoz’ + ᾠδή ’dal’ szavakból áll]. ≋ Megfelelői: ném. Rhapsodie; fr. r(h)apsodie; stb.: ’rapszódia’. ⌂ Az sz-es alakhoz vö. →abszolút stb. A 3. jelentés 1846 után terjedt el Liszt Ferenc (1811–1886) rapszódiái alapján.
A rapszodikus nemzetközi szó. | ≡ Vö. ném. rhapsodisch; ang. rhapsodic, rhapsodical; fr. r(h)apsodique; stb.: ’rapszodikus’. Legkorábbról az angolból mutatható ki; a kialakulásmódjához vö. gör. ῥαψῳδικός ’a vándordalnokhoz tartozó’. ⇒⌂ A magyarba leginkább a németből került, latinosított szóvéggel.