rajta A: 13. sz. eleje/ rohtonc (KT.); 1372 u./ raÿta (JókK. 139); 1531 reyta, ryatha (TelK. 273, 243); 1532 en ritham (TihK. 355); 1538 raty [? ɔ: rayt] (KL. 155.); 1539 en rayatam (KulcsK. 82); 1551 reata (LevT. 1: 91); 1742/ rajt (NSz.); 1840 Réjta (NSz.); 1863 réta (Kriza [szerk.] Vadr. 514); 1870 rétt (CzF.); nyj. rëjta (MTsz.); rojta (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1 13. sz. eleje/ ’〈-n ragos vonzatú igékkel kapcsolatban, az -n ragos határozó szerepében〉 | 〈als Rektion bei versch. Verben〉’ (↑); 2 1372 u./ ’vele szemben | ihm gegenüber’ (↑); 3 1416 u./² ’azon | auf ihm, an ihm, darauf, daran 〈als Lok.〉’ # (MünchK. 29ra); 4 1416 u./² ’azon keresztül | durch ihn, über ihn, dadurch, darüber’ # (MünchK. 13rb); 5 1456 k. ’rá; azon | auf ihn; daran’ (SermDom. 2: 483); 6 1566 ’helyett, gyanánt | anstatt, dafür’ (Heltai: Fab. 25); 7 [ ~ kívül] 1804/ ’〈a személynévmások szerepében〉 | außer ihm’ (NSz.) | ‹isz› 1512 k. ’indulj! | los, ran, frisch daran’ # (WeszprK. 33r)
rajt A: 1903 rajt' (Bánhidi: Sportny. 280) J: ‹isz› 1903 ’rajta! indulás!, gyerünk! | los, Start’ (↑) | ‹fn› 1931 ’start, indulás 〈versenyen〉 | Start, Beginn’ # (Bánhidi: Sportny. 280) Sz: rajtol 1932 rajtoltak (NemzetiSp. 1932. nov. 29.: 7); 1937 rajtol (Bánhidi: Sportny. 280)
A szócsalád alapja, a rajta megszilárdult ragos alakulat. | ⌂ Az önálló szóként nem adatolt ősmagyar kori rajt ’egy helyen’ határozószó E/3. személyű -a birtokos személyjeles alakja. Birtokos személyjeles alakjai teljes ragozási sort alkotnak. – Ez a rajt határozószó is egy megszilárdult ragos alakulat; a tőhöz vö. →rá. A szóvég -t helyrag. Az alapszó hangzóközi *ŋ mássalhangzójából az ősmagyar korban előbb spirantizálódással γ, majd zöngétlenedéssel χ́ lett, végül pedig az ómagyarban i̯ > j hangváltozás ment végbe. A rajta eredetileg helyhatározószó volt. Később már igekötői funkciót is betöltött. Az indulatszói használathoz vö. →rá.
A rajt indulatszó. | ⌂ A rajta szóból keletkezett rövidüléssel, a rajt főnév az indulatszóból keletkezett szófajváltással.