ragyog A: 1582 ragyag (MNy. 10: 359); 1626 ragyog (↑); 1668 rogyogo [sz.] (↑) J: 1 1582 ? ’csillog, a fényt visszaveri; tiszta fénnyel világít | glänzen, glitzern; strahlen, leuchten’ # (↑), 1590 ’ua.’ (MNy. 10: 359); 2 1582 ? ’〈szem, arc〉 örömöt, vidámságot fejez ki, 〈öröm, vidámság〉 tekinteten, arcon megnyilvánul | vor Freude strahlen’ # (↑), 1785–1790/ ’ua.’ (NSz.); 3 1771 ’jeles szellemi v. erkölcsi tulajdonságaival kitűnik | brillieren’ (NSz.); 4 1795 ’pompázik, hivalkodik | prunken’ (NSz.) Sz: ragyogó 1636 ragyagó ‹foly mn-i igenév› (NySz.); 1788 ’glória, dicsfény | Glorienschein’ (NSz.) R: ragyogóját [(azt) a ragyogóját!] 1865 ’〈személyragosan, enyhe szitkozódásban〉 | 〈als mildes Fluchw.〉’ (NSz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő bizonytalan, onomatopoetikus eredetű. A szóvég -g gyakorító képző.

☞ TESz.; Benkő: FiktI. 86; MNy. 84: 337; EWUng.