rabota × A: 1522 Rabotas [sz.] [szn.] (OklSz.); 1562 rabbatásságra [?✐] [sz.] (NySz.); 1631 robotával (AkNyÉrt. 11/8: 57); 1771 robottáért (MNy. 60: 487) J: 1 1522 ’munka, rabszolgamunka | Arbeit’ (↑); 2 1631 ’úrdolga, jobbágyi munka, robot | Frondienst’ (↑); 3 1838 ’lélektelenül végzett, gépies munka | Gewürge, Plackerei’ (NSz.) Sz: rabotál 1560 k. Rabotalkozom [sz.] (GyöngySzt. 2715.)
Szláv jövevényszó. | ≡ Óe. szl. rabota, robota ’elnyomás, (rab)szolgaság’; szbhv. rabota ’munka; jobbágyi munka, robot’; szlk. robota ’ua.’; or. работа, (N.) рoбота ’munka’; stb. [< szláv *orbh- ’szolga; rabszolga stb.’; vö. →rab].
☞ MNy. 6: 113; Kniezsa: SzlJsz. 453; TESz.; EWUng.→ rab, robot¹, robot²