rönk A: 1876 trönk (Nyr. 5: 378); 1928 farönkök (TechnLex. Gereb a.); nyj. röng (ÚMTsz.) J: ’a levágott fatörzs egy darabja | Holzklotz’

rönköly × A: 1876 rönköly (Nyr. 5: 378); nyj. rönkö, rönköj (ÚMTsz.); rünkő, trönköly (MTsz.) J: 1 1876 ’zömök, köpcös ember | untersetzte, stämmige Person’ (↑); 2 1885 ’rönk | Holzklotz’ (Nyr. 14: 573)

Valószínűleg a szócsalád alapja, a rönköly jövevényszó, az átadó nyelv azonban vitatott. | 1 Román jövevényszó. |  ≡  A románból: rom. trunchi, [végartikulussal] trunchiul: ’törzs; fatörzs, fatuskó; rönk stb.’ [lat. trunculus ’kis törzs’ < lat. truncus ’fatörzs, fatuskó; törzs’].  ⌂  A származtatás nehézsége a magyar szó palatális hangrendje. A hangalak azonban a →tönkő : tönk hatására keletkezhetett. 2 Német  (k.-ném.) jövevényszó. |  ≡  Vö. ném.  (k.-ném.) strünkel ’kis káposztatorzsa’ [< ném. Strunk ’fatönk; szár; káposztatorzsa’].  ⌂  Ez a származtatás jelentéstani okokból nem problémamentes. ▣  ⌂  A fakitermelés szakszavaként került át a magyarba az erdélyi románok vagy szászok nyelvéből. Mindkét levezetés esetén a mássalhangzó-torlódás feloldódott.

A rönk elvonás eredménye. |  ⌂  A rönköly-ből jött létre, talán a →tönkő : tönk hatására.

A szócsaládhoz még |  ∼  Talán idetartozik a (N.) renkesz ’zömök, vaskos’  (1786: MNy. 65: 474). Végződéséhez esetleg vö. →horpasz, →kopasz stb.

☞ TESz. renkesz a. is; Nyr. 102: 231; Bakos F.: REl. 362; EWUng.→ trancsíroz