röhög A: 1416 u./³ rúho̗guen [sz.] (AporK. 109); 1495 e. ro̗ho̗geſe [sz.] (GuaryK. 120); 1578 roͤhegnec (Bornemisza: ÖrdKís. 177) J: 1 1416 u./³ ’〈állat〉 morog, bömböl | knurren, brüllen 〈Tier〉’ (↑); 2 1495 e. ’〈disznó〉 röfög | grunzen 〈Schwein〉’ (↑); 3 1578 ’〈személy〉 durván nevet | roh, wiehernd, laut lachen 〈Person〉’ # (↑); 4 1695/ ’〈ló örömében〉 hangos röfögésszerű hangot ad | laut wiehern 〈Pferd vor Freude〉’ (NySz.); 5 1775 ’hörög | röcheln’ (NSz.); 6 1792 ’csattog, zörög | klappern’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

röhej A: 1838 Röhej (Tzs.); 1925 röhej (BorsszemJ. 1925. márc. 15.: 5) J: 1 1838 ’hangos, vad, nyers nevetés, hahota | lautes, ungesittetes Gelächter’ (↑); 2 1925 ’nevetséges dolog | lächerliche Sache’ (↑)

A szócsalád alapja, a röhög onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →rohog palatális párhuzamos alakja. A végződés gyakorító képző.

A röhej származékszó. |  ⌂  A röhej névszóképzővel keletkezett a röhög tövéből; vö. dörej (→dörög), zörej (→zördül) stb.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ rohog