rózsa A: 1181 ? Rovza [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 1234 Roſa [szn.] (VárReg. 132.); 1255 Rusa [szn.] (MNy. 47: 170); 1395 k. raſa [ɔ: roſa] (BesztSzj. 425.); 1533 Roſſacʒka [sz.] (Murm. 1487.); 1578 Eb rosza (Gombocz E.: BotTört. 51); 1580 rozas [sz.] (MNy. 63: 97); 16. sz. vége Nÿúl Róſa (MNy. 39: 394); 1688 rúzsával [?✐] (Thaly: VÉ. 2: 71); 1754 Rozsás [sz.] (NSz.); 1830 róza (NSz.) J: 1 1395 k. ’rendszerint kertben ápolt, tüskés szárú, páratlanul szárnyalt levelű, fehér, sárga, piros stb. virágú cserje, ill. ennek virága | Rosenstrauch; Rose’ # (↑); 2 1516 ’rózsa alakú tárgy | rosenförmiger Gegenstand’ # (Zolnai Gy.: Nyelveml. 203); 3 [ ~́m] 1763 ’kedvese, szerelme vkinek 〈kedveskedő megszólításban〉 | mein Liebchen 〈als liebkosende Anrede〉’ (NySz.) Sz: rózsállik 1416 u./³ rosalo [sz.] (AporK. 174) | rózsás 1453 Rosas [szn.] (TörtTár 1882: 532)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. rosa ’rózsa ‹bokor, virág›’, mea rosa ’‹kedveskedő megszólítás›’ [bizonytalan eredetű; esetleg etimológiai kapcsolatban állhat a gör. ῥόδον ’rózsabokor’ szóval]. ≋ Megfelelői: ném. Rose; fr. rose; stb.: ’rózsa; rózsa alakú tárgy’. ⌂ A hangzóközi zs-hez vö. →bazsalikom, →eklézsia stb.; a z-s alakhoz vö. →ambrózia, →bazilika stb. A 3. jelentéshez vö. →viola, →virág stb. ⌂⇒ A magyarból: rom. rujă ’rózsa; rózsa alakú díszítmény kislányok cipőjén, masni’.
☞ TESz.; EWUng.→ bazsarózsa, rózsakoszorú, rózsaszínű, szél-, tearózsa