róla A: 13. sz. eleje/ rolad (KTSz.); 1416 u./¹ èn rollam (BécsiK. 183); 1456 k. rola (SermDom. 2: 269); 1508 mi rvlonk (DöbrK. 16); 1527 rwllam (Heyden: Puerilium 63); 1863 rióllik (Kriza [szerk.] Vadr. 515); nyj. léram, lérujja, rëulla (ÚMTsz.); rólujja (MTsz.) J: 1 [vonzatként is] 13. sz. eleje/ ’vmiről 〈vonzatként, a -ról, -ről ragos határozó helyett〉 | von ihm, über ihn; davon, darüber’ # (↑); 2 1521 ’érte | dafür’ (MNy. 16: 17); 3 1525/ ’miatta | seinetwegen, deswegen’ (TörtTár 1908: 83)

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  Az önálló szóként nem adatolt ősmagyar kori ról határozószóból E/3. személyű -a birtokos személyjellel. A róla alak mellett létrejött birtokos személyjeles alakjai (-m, -d stb.) teljes ragozási sort alkotnak. A ról  (↑) határozószó maga is egy megszilárdult ragos alakulat. A szótő valószínűleg örökség az ugor korból; vö. →rá. A végződés -l ablatívuszrag. Ebben a határozószóban az ugor alapalak hangzóközi *ŋ-je az ősmagyar korban -γ lett. A ról alak a szó belseji γ kiesésével vagy vokalizálódásával keletkezett. Ebből a határozószóból az ősmagyar korban egy névutó is keletkezett, de ez a funkció nem adatolható. Ez a névutó valószínűleg még az ősmagyarban határozóraggá fejlődött; vö. 13. sz eleje/ [b]inucrevl ’a bűnökről’  (KTSz.).

☞ Berrár: TörtMondt. 37; TESz.; MSzFE. rajta a.; EWUng.→ rá, rokonUN UEW. № 1836