rítus A: 1656 ritusukért (MHH. 24: 502); 1808/ rítusokat (NSz.) J: ’vallásos szertartások megszabott rendje, formája | Ritus’
rituális A: 1786 rituláris (NSz.); 1835 Ritualis [es. nem m.] (Kunoss: Gyal.); 1876 rituális (NSz.) J: ’rítus szerinti, rítusos | rituell’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. (e.) ritus (religiosus, ecclesiasticus) ’(vallási, egyházi) szokás, szertartás’ [indoeurópai eredetű; vö. óind r̥táḥ ’megfelelő, helyes’, r̥túḥ ’meghatározott idő’; av. ratuš ’ua.’; stb.] | lat. ritualis ’a vallási szokásokat, rítust illető’. ≋ Megfelelői: ném. Ritus, rituell; fr. rite, rituel stb.: ’rítus, rituális’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →brutális stb. A rituális szó rituláris alakváltozata a láris végződésű szavak analógiás hatását tükrözi; vö. még jubiláris (→jubileum), reguláris (→regula) stb. ∼ Idetartozik: rituálé ’szertartás’ (1783: NSz.).