révül A: 1372 u./ el rÿuewltettek [sz.] (JókK. 136); 1470 rewletes [sz.] (SermDom. 2: 223); 1493 k. reewletekkel [sz.] (FestK. 390); 1517 revevletesnek [sz.] (DomK. 165); 1891 révületës [sz.] (NySz. alcímszó-változat); 1895 réjül (NSz.) J: 1 1372 u./ ’elragadtatott lelkiállapotba, önkívületbe kerül | in Verzückung geraten’ (↑); 2 1961 ’〈szem, arc〉 ilyen lelkiállapotot tükröz, elrévedve néz, bámul | nachsinnend vor sich hinstarren’ (ÉrtSz.) Sz: révület 1372 u./ rÿvewletiben ’szellemi, lelki elragadtatás | Verzückung’ (JókK. 41); 1493 k. ’fantáziakép, kísértet | Trugbild, Gespenst’ (↑); 1893 ’magáról elfeledkező elmélyülés, ábrándozás | Vertiefung, Träumerei’ (NSz.) | révülés 1372 u./ rÿuewleſeben ’lelki elragadtatás | Verzückung’ (JókK. 132); 1527 ’fantáziakép, kísértet | Trugbild, Gespenst’ (ÉrdyK. 634) | révületes 1470 ’látomásbeli, kísértetszerű | gespenstisch’ (↑)

rűt † A: 1372 u./ el rÿwtetÿkuala [sz.] (JókK. 77); 1416 u./¹ ru̇tètbèn [sz.] (BécsiK. 267); 1510 elrÿtetet(ben) volt [sz.] (PéldK. 5); 1519 k. el rittetuen [sz.] (DebrK. 103); 1519 el rewtettem vona [sz.]; el reewteteem [sz.] (JordK. 781, 892); 1529 e. rwitetik vala [sz.] (VirgK. 86); 1584 roͤtete [sz.] (NySz.) J: ’lélekben elragad, önkívületbe ejt | in Verzückung versetzen’ Sz: rűtet 1416 u./¹ ’önkívület, szellemi elragadtatás | Verzückung’ (↑)

révézet × A: 1577 reuezet (KolGl.); 1838 Révézet (Tsz.) J: 1 1577 ’fantáziakép, kísértet | Trugbild, Gespenst’ (↑); 2 1838 ’támolygó, lábadozó beteg | wankende(r), Kranke(r)’ (Tsz.); 3 1863 ’undokság, utálatosság | etw Ekelhaftes’ (Kriza [szerk.] Vadr. 514)

révedezik [1] A: 1744 Révedezve [sz.] (Thaly: VÉ. 2: 321); 1784 Révédezést [sz.] (NSz.); 1862/ révedezik [▽] (NSz.); 1870 révedėz (CzF.) J: 1 1744 ’bolyong, tévelyeg | herumschweifen, herumirren’ (↑); 2 1784 ’fantáziaképeket lát; ijedezik | phantasieren; erschrecken 〈intrans.〉’ (↑); 3 1821 ’bizonytalanul, tétován, merengve bámul | unsicher, nachsinnend glotzen; in schwankenden Gedanken versunken sein’ # (NSz.); 4 1839 ? ’előtünedez | zum Vorschein kommen; unsicher leuchten’ (NSz.), 1847 ’ua.’ (NSz.)

réved A: 1826 Révedve [sz.] (NSz.) J: 1 1826 ’gondolataiba, emlékeibe, ábrándjaiba merül | in Gedanken, Erinnerung, Träumerei versunken sein’ # (↑); 2 [vmi után ~] 1865 ’ábrándosan vágyik vmire | sich sehnen’ (NSz.); 3 1870 ’elmerengve bámul | nachsinnend vor sich hinstarren’ (CzF.)

réveteg A: 1872 réveteg (MSion 3: 177); 1884 réveteg (NSz.) J: ’révedező | verträumt’

A szócsalád alapszava, a révül és a rűt bizonytalan eredetű, esetleg örökség a finnugor korból, magyar képzéssel. |  ⌂  A szótő esetleg az ugor (? fgr.) →reg² alapalakkal függ össze. E magyarázat alapján a szótő eredetileg nomenverbum jellegű volt →részeg. Az esetleg eredeti ’meleg; hőség’ jelentésből keletkezhetett a révületbe esik, ill. elbűvöljelentés, amely a sámánizmus hiedelemvilágában alakulhatott ki; vö. még →hő. A szó belseji v vagy visszaható képző vagy hiátustöltő. A végződések -ül visszaható képző vagy -t műveltető képző. – A révézet főnév azt engedi feltételezni, hogy a szócsalád tagja volt egy -z gyakorító képzős ige is, és a révézet abból keletkezett -et névszóképzővel. A réved, révedezik gyakorító, ill. gyakorító-visszaható képzővel keletkezett. A réveteg szóvége melléknévképző.

☞ TESz.; UEW. 422; EWUng.→ reg², részegUN UEW. № 858