réja A: 1802/ Réja (I.OK. 30: 252); 1877/ réjja (NSz.); nyj. rija (ÚMTsz.) J: 1 1802/ ’nóta, dal, dallam | Lied, Melodie’ (↑); 2 1856 ’a népdalokban refrénszerűen ismétlődő (jelentés nélküli) elem; jelentés nélküli táncszó, kurjantás | Kehrreim ohne Bedeutung in Volksliedern; Tanzschrei ohne Bedeutung’ (Nyr. 40: 41); 3 1877/ ’zajongás, kiabálás; veszekedés | Geschrei; Streit’ (↑)

réjázik A: 1802/ réjázni [sz.] (I.OK. 30: 252); 1873 Réázik [▽] (Nyr. 2: 326); nyj. rejáz, ríjjáz (ÚMTsz.) J: 1 1802/ ’dalol, dúdol | (leise vor sich hin)singen’ (↑); 2 1879 ’lármázik, zajong | lärmen, toben’ (Nyr. 8: 379)

réjál × A: 1886 reál (Nyr. 15: 189); 1897–1901 réjál (MTsz.) J: 1 1886 ’gajdol, dalol | johlen, singen’ (↑); 2 1897 ’sírva, lármázva kunyerál | weinend, flehentlich bitten’ (MTsz.)

Vitatott eredetű szócsalád, tisztázatlan viszonyú tagokkal. | 1 Belső keletkezésű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  Az igék lehetnek az elsődlegesek, amelyek eszerint a →rí gyakorító képzős származékai; a szó belseji j hiátustöltő hang. Ebben az esetben a réja elvonás az igékből. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a két ige közül csak az egyik alapszó, és a réja abból keletkezett elvonással, míg a másik a réja származéka. 2 A szócsalád alapja, a réja szlovén vagy cseh jövevényszó. |  ≡  Vö. szln. raj; cseh rej; stb.: ’tánc, körtánc’ [< ném.  (kfn.) reie ’körtánc, tánc’].  ⌂  A szóvégi a-hoz a szlávban vö. a.-szorb reja; f.-szorb reja: ’ua., tánc’. Eszerint a származtatás szerint a réja eredeti jelentése a 2. jelentés; az igék a réja származékai. – A főnév leginkább a 2. jelentésben használatos néprajztudományi szó.

☞ MNy. 68: 456; TESz.; EWUng.→ rí