ráz A: 1416 u./¹ elraziatoc (BécsiK. 136); 1560 k. megh raszattatoth [sz.] (GyöngySzt. 185.) J: 1 1416 u./¹ ’gyorsan, erővel ide-oda mozgat; így mozgatva eltávolít | schütteln; durch Schütteln entfernen’ # (↑); 2 1416 u./² ’(hevesen mozgatva) tépázottá, töredezetté tesz | zerzausen; zertrümmern’ (MünchK. 18rb); 3 1577 k. ’rázkódást, vonaglást okoz; 〈hideg, láz〉 belső borzongásszerű érzést okoz | Zuckungen od. Fieberfrost verursachen’ # (OrvK. 36); 4 [főleg fel~] 1578 ’lelkileg megmozgat, feléleszt, buzdít, késztet | begeistern, antreiben’ (NySz.); 5 [le~] 1784 ’leráz, megszabadul vkitől, vmitől | abschütteln 〈abstr.〉’ (NSz.); 6 [meg~] 1803 ’lelkileg megrendít | seelisch erschüttern’ # (NSz.); 7 1838 ’köpül, vajat készít | Butter machen’ (Tsz.); 8 [főleg meg~] 1961 ’〈villamos áram élő szervezetben〉 rázkódásszerű érzést kelt | rütteln 〈elektrischer Strom〉’ # (ÉrtSz. megráz a.) Sz: rázódik 1416 u./¹ razottatnacvala [sz.] (BécsiK. 141) | rázás 1416 u./³ razas (AporK. 116) | rázkódik 1611 Rázkódni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.) | rázós 1795 k. rázós ’nagyon rázó, göröngyös, rögös | sehr schüttelnd, holprig’ (NSz.); 1844 ’kellemetlen, nehézségekkel járó 〈helyzet, feladat, ügy〉 | heikel’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A rázással, rezgéssel járó hanghatások utánzására. A ráz valószínűleg képző nélküli ige; ez a körülmény igen korai keletkezésre mutat. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak más finnugor nyelvekben is vannak: vog.  (T.) räsk- ’rezeg, mozog (mint az uszkár szőre)’; votj.  (Sz.) ǯ́eč́i̮rat- ’ringatódzik, himbálódzik’; cser.  (KH.) rəze-, ərze- ’leráz ‹bogyókat a virágzatról, kalászról›; ráz(za) (az ajtót)’; stb. A magyar szó ezzel való etimológiai összefüggése nem teljesen kizárt, de nem is bizonyítható. A palatoveláris párhuzamosság alapján a ráz a →rezzeszt és a →reszel, →reszket szócsalád tövével áll összefüggésben. A 7. jelentés a vajkészítés egy régi módjáról tanúskodik: a vaj kicsapódását a fedett edény rázogatásával érték el. A 8. jelentés is több évtizeddel korábbi keletkezésű, mint első adata.

☞ FUF. 19: 182; NyIrK. 3: 85; TESz.; MSzFE. rëzëg a.; EWUng.→ reszel, reszket, rezzeszt, rozzant