puritán A: 1612 Puritanuſoknac (NytudÉrt. 93: 18); 1757 Puritánusok (MNy. 74: 511); 1843 puritán (NSz.) J: ‹fn› 1612 ’a 16–17. századi angol protestáns egyházi reformmozgalom híve, követője | Puritaner’ (↑) | ‹mn› 1 1757 ? ’a puritanizmust illető, azzal kapcsolatos, arra vonatkozó | puritanisch’ (↑), 1843 ’ua.’ (↑); 2 1859 ’szigorú erkölcsű | sittenstreng’ (NSz.)

 Latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. |  ≡  Lat.  (k.), (e.) puritani [többes szám], (h.) puritanus: ’a puritán protestantizmus követője’ [< ang. Puritan ’ua.; tiszta hitű; szigorú erkölcsű’ < ang. purity ’tisztaság, erkölcsösség’ < lat. puritas ’tisztaság’ < lat. purus ’tiszta’]; – vö. még ném. Puritaner ’puritán személy’, puritanisch ’puritán ‹mn›’; fr. puritain ’puritán ‹mn›’; ol. puritano ’ua.’; stb. A megnevezés abból indul ki, hogy ez az angol protestáns mozgalom a "tiszta" egyházat próbálta megvalósítani.  ⌂  A korábbi változatok szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A puritán formához vö. →alán.

☞ TESz.; NytudÉrt. 93: 18; EWUng.→ purgáció