purga × A: 1405 k. po[r]ga (SchlSzj. 1001.); 1863 Purgamálé (NyK. 2: 379); nyj. pirga-málé (MTsz.) J: 1 1405 k. ’dara, kása | Graupe, Grieß, Brei’ (↑); 2 [ ~málé] 1863 ’idő előtt letört, szárított kukorica | vorzeitig abgebrochener, getrockneter Maiskolben’ (↑)

Szláv jövevényszó, később valószínűleg átvétel a románból is. |  ≡  Szbhv. prga ’egy fajta árpagyöngykása, pép’; cseh  (ócseh) prha ’kása, pép’; ukr. перга ’virágpor’; stb.; – vö. még rom. pîrgă ’érés, első gyümölcs, első termés vmiből’. A szláv nyelvekben indoeurópai eredetű; vö. óind parāgas ’virágpor’; gör. ἀσπάραγος ’hajtás, sarj; spárga ‹növény›’; stb.  ⌂  A magyarba *pьrga alakban kerülhetett át. A porga változat és a purga forma hangrendi kiegyenlítődés eredménye. A 2. jelentés a szóföldrajz alapján a románból (is) származhat. A jelentéseket közvetlenül összekapcsolhatja az, hogy a kásafajtát friss termésből, zsenge magvakból készítették.  ⊚  Ma a szó főleg a →málé  (↑) utótaggal fordul elő.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 436; TESz.; EWUng.→ spárga¹