pupák A: 1479 ? Pupak [szn.] (PodmOkl. 1: 134); 1753 pupákhoz (MNy. 51: 503) J: ‹fn› 1753 ’mulya, mamlasz ember | Tölpel’ (↑) | ‹mn› 1874 ’együgyű, ügyetlen, élhetetlen, mamlasz | einfältig, unbeholfen’ (Nyr. 3: 386)
Szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. (N.) pupák ’takonypóc; otromba, modortalan ember; gyerek’ [? < szlk. púpä ’rügy, bimbó; bakfis, fruska; baba, bábu’]. ⌂ Széles szóföldrajzi elterjedése viszonylag korai átvételt sejtet. A nyelvjárásokból bekerült a köznyelv bizalmas rétegébe, ott azonban ma már elég ritka.