pun A: 1604 Poenus (Szenczi Molnár: Dict. Amílcar a.); 1797 Pénusoknak, Pun (NSz.); 1881 pún (NSz.) J: ‹mn› 1604 ’a punokkal kapcsolatos, tőlük eredő, rájuk vonatkozó | punisch’ (↑) | ‹fn› 1757 ’az ókori Karthágó föníciai eredetű népéhez tartozó személy | Karthager, Punier’ (MNy. 74: 511)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. Poeni [többes szám], Poenus ’karthágói, pun személy’, Poenus, Punus ’pun ‹mn›’ [a gör. Φοῖνιξ ’föníciai, karthágói ember’ alapján; vö. →főnix]. ≋ Megfelelője: ném. Punier ’karthágói ember’. ⌂ A korábbi változatok szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A pun formához vö. →arab, →dán stb.
☞ TESz.; EWUng.→ főnix