pulzus A: 1560 pulsus ereket (MNy. 68: 90); 1750–1760 pulzusból (Magyary-Kossa: OrvEml. 1: 47); 1805 pulszus (Gáldi: Szótir. 213) J: 1 [jelzői értékben is] 1560 ’ütőér | Pulsader’ (↑); 2 1577 k. ’érverés | Pulsschlag’ (OrvK. 32)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat., (tud.) pulsus (venarum) ’érverés’ [< lat. pellere ’üt, lök’]. ≋ Megfelelői: ném. Puls ’érverés; ütőér’; fr. pouls ’ua.’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A régi változat szó belseji s-sel való kiejtéséhez vö. →alabástrom, →árestál stb. A z-s formához vö. →ambrózia, →bazilika stb. Más nyelvekhez hasonlóan (↑) a jelentések a magyarban is metonimikus viszonyban állnak egymással. Közülük a 2.-ban a szó használata csaknem köznyelvinek tekinthető.
☞ TESz.; EWUng.→ apellál, filc, interpellál, polemikus, propeller