puhatol A: 1767 Puhatolódom [sz.] (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1784 puhatolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. 62); 1810 Puhotollom (NSz.) J: 1 [ma főleg ki~] 1767 ’óvatosan igyekszik megtudni vmit | erkunden’ (↑); 2 1844 ’páhol | prügeln’ (MNy. 65: 472) Sz: puhatoló(d)zik 1823 puhatolózzam (Göttfy: Romlás. 24); 1836 puhatolódzások [sz.] (NSz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő azonos a →puha melléknév tövével; eredetéhez vö. →páhog. A végződés -tol gyakorító képző; vö. →kasmatol, →zakatol stb. Az 1. jelentésnek az eredeti 2.-ból való létrejöttéhez vö. a ném. auf den Busch klopfen ’vkit megpróbál kikérdezni’, tkp. ’a bokorra ütöget’ szószerkezetet.