puha A: 1438 Puha [szn.] (OklSz.); 1560 k. pűha (GyöngySzt. 791.); 1643 pohulva [sz.] (Comenius: Jan. 19) J: 1 1438 ? ’elkényeztetett; gyenge, erőtlen | verwöhnt, verweichlicht; schwach’ (↑), 1560 k. ’ua.’ (↑); 2 1568 ’kellemes, finom tapintású | samtartig, seidig’ (NySz.); 3 1585 ’lágy, a nyomásnak könnyen engedő; laza szerkezetű 〈anyag〉 | weich, dem Druck leicht nachgebend; von loser Struktur 〈Stoff〉’ # (Cal. 631, 441) Sz: puhít 1636 puhittya [t-j] (NySz.) | puhul 1643 [sz.] (↑) | puhány 1833 Puhány (Szily: NyÚSz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő azonos a →puhatol ige tövével; eredetéhez vö. →páhog. A végződés a folyamatos melléknévi igenév -a képzője; vö. →csusza, →hulla stb. Az eredeti 3. jelentéshez vö. a páhol ige (→páhog) ’ütéssel puhít’ jelentését. Az 1. és a 2. jelentés metafora.
☞ MNy. 24: 37; TESz.; EWUng.→ csihi-puhi, páhog, pohos, puhatol