puff² A: 1552 puff (Heltai: Dial. L6a); 1792 Puf (NSz.); 1861 púff (NSz.) J: ‹msz› 1552 ’〈ütés, ütődés hangjának utánzására〉 | puff’ # (↑) | ‹fn› 1820 ’ütés, verés | Schlag, Prügel’ (NSz.)

puffad A: 1552 fel-puffadot (Heltai: Dial. E5a); 1590 poffadozas [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 97); 1604 Poffodoc (Szenczi Molnár: Dict. Extúmeo a.); 1754 púfad'ttak [sz.] (NSz.); nyj. buffad (MTsz.) J: 1 1552 ’dagad, püffed | (an)schwellen’ # (↑); 2 1748 ’pöffeszkedik | sich aufblähen’ (NSz.); 3 1777 ’mérgelődik | sich ärgern’ (NSz.)

puffant A: 1590 Ki puffantani [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 155) J: 1 1590 ’durrant, csattant | knallen machen’ (↑); 2 [ma le~] 1817 ’lelő | (ab)schießen’ (NSz.)

puffaszt A: 1590 meg poffaztya [t-j] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 166); 1683 felpuffasztyak [t-j] (NySz.); 1753 pufasztott [sz.] (NSz.) J: 1 [gyakran igekötővel] 1590 ’dagadttá tesz, felfúj | blähen, schwellen’ # (↑); 2 1753 ’gőgössé, felfuvalkodottá tesz | stolz, hochmütig machen’ (↑)

puffan A: 1655 fel-puffan (NySz.) J: 1 1655 ’puffad, dagad | schwellen’ (↑); 2 1787 ’durran, csattan | knallen’ (NSz.); 3 1793 ’huppan | plumpsen’ # (NSz.) Sz: puffancs 1838 Puffancs ’duzzadt, pufók formájú, édes, sült tészta | Art Gebäck’ (Tsz.)

pufog A: 1720 k. púfogása [sz.] (NSz.); 1720 k. pufogásárúl [sz.] (NSz.); 1780 puffogni [sz.] (NSz.) J: 1 1720 k. ’〈tárgy ismételt ütésre〉 tompa hangot ad | (wiederholt) knallen, puffen’ (↑); 2 1845 ’mérgelődik | sich ärgern’ (NSz.); 3 1878 ’pöfög | paffen’ (NSz.) Sz: pufogtat 1787 pufogtatás [sz.] (NSz.)

Valószínűleg a szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő a →pufók tövével azonos. Lehetséges, hogy az igék tulajdonképpen egy eredeti igenévszó igei értékű tagjának a származékszavai; vö. →pofa. A tő összefügg a →bufa szócsaládéval is, valamint a palatoveláris párhuzamosság alapján a →püffed, →püföl szócsaládokéval. A végződések különféle igeképzők.

A puff² valószínüleg elvonás eredménye. |  ⌂  A szócsalád igéiből keletkezhetett.

A szócsaládhoz még |  ∼  Ugyanebből a tőből valók más igeképzőkkel: puffaszkodik ’mérgelődik; dölyfösködik’  (1787: NSz.); pufol ’ütlegel’  (1794: NSz.).

☞ Bárczi: SzófSz. puffad a.; SyntUr. 42; TESz. puffad a.; EWUng.→ böfög, bufa, piff-puff, pofa, pufók, püffed, püföl