pufók A: 1768 pofók (MNy. 60: 375); 1769 pofok (MNy. 65: 470); 1788 poffok (MNy. 65: 470); 1835 Pufók (Kassai: Gyökerésző 4: 158) J: 1 1768 ’kövérkés, kerekded 〈főleg arc〉 | dick und rund 〈Backe, Wange〉; pausbäckig’ (↑); 2 1890 ’bóbitás 〈baromfi〉 | schopfig 〈Geflügel〉’ (Nyr. 19: 379)
Származékszó. | ⌂ Az alapszó egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja lehet (vö. →pofa); az igei értékű taghoz vö. a →puff² szócsalád igéinek tövét. A végződés nagyító melléknévképző. A 2. jelentés metafora: a bóbita miatt a baromfi feje a szokásosnál nagyobbnak látszik. ∼ Ugyanebből az alapszóból való a (R.) pufit ’kövér és kerek ‹arc›; kerek képű, pufók’ (1754: MNy. 65: 470).