provokál A: 1614 prouocalni [sz.] (MNy. 90: 123); 1621/ provocált [sz.] (MNy. 79: 247); 1793 Provokállak (NSz.); 1808 Próvokálni [sz.] (NSz.) J: 1 1614 ’kihív, kihívó magatartást tanúsít | herausfordern, provozieren’ (↑); 2 1621/ ’vkihez fordul; hivatkozik vkire, vmire | jmdn anrufen, appellieren; sich auf jmdn berufen’ (↑)
provokáció A: 1826 provocatiójira (ÉletLit. 1/3: 217); 1870 provocátió (NSz.); 1910 provokáció (Kelemen B.: IdSz.) J: ’kihívás, kihívó magatartás | Herausforderung, Provokation’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. provocare ’előhív, előszólít; provokál; vkihez fordul, hivatkozik’ [vö. lat. vocare ’hív, szólít, felkér; ingerel, izgat’] | lat. provocatio ’kihívás’. ≋ Megfelelői: ném. provozieren ’provokál’, Provokation ’provokáció’; fr. provoquer ’provokál’, provocation ’provokáció’; stb.
☞ TESz.; EWUng.→ voks