protestáns A: 1613 protestansok (NySz.); 1771 Protestáns (NSz.); 1794 Protesztánsok (NSz.) J: ‹fn› 1613 ’azok közé a keresztények közé tartozó személy, akik hitük és cselekedeteik alapjául egyedül a Bibliát fogadják el | Protestant’ (↑) | ‹mn› 1705 ’a kereszténységnek a reformáció során kialakult ága, ill. vmelyik felekezete, ill. az ilyen közösséghez tartozó, velük kapcsolatos 〈személy, dolog〉 | protestantisch’ (RákFLev. 4: 501)

protestantizmus A: 1800 Protestantismushoz (MHírm. 1800. aug. 29.: 273); 1864/ protestantizmus (NSz.) J: ’a protestáns vallás, ennek rendszere | Protestantismus’

A szócsalád korábbi tagja, a protestáns latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.), (ú.) protestans ’lutheránus vallású személy; lutheránus vallású’, ’kálvinista vallású személy; kálvinista vallású’, tkp. ’ellentmondó, tiltakozó, protestáló’ [< lat. protestari ’tiltakozik, protestál’; vö. →protestál]. A megnevezés azon alapul, hogy a reformáció hívei a speyeri országgyűlésen (1529) az ellenük szóló hátrányos határozatok ellen tiltakoztak.  ≋  Megfelelői: ném. Protestant ’protestáns vallású személy’, protestantisch ’protestáns vallású’; fr. protestant ’protestáns ‹fn és mn is›’; stb.  ⌂  A szó belseji, ill. szóvégi s-hez vö. →alabástrom, →árestál stb., ill. →ágens, →evidens stb.

A protestantizmus nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Protestantismus ’protestantizmus’; ang. Protestantism ’ua.’; fr. protestantisme ’ua.’; stb.; – vö. még lat.  (ú.) protestantismus ’ua.’.  ⇒⌂  A magyarba latin és német közvetítéssel került át.

☞ TESz.; EWUng.→ protestál