professzor A: 1588 professorival (ErdEml. 3: 238); 1591 Professzorokat [?✐] (MNy. 90: 123); nyj. profekszor (ÚMTsz.); profesztor (Bálint: SzegSz.) J: 1 1588 ’tanult, művelt ember; nevelő, pedagógus 〈magasabb iskolában〉 | Lehrer 〈an höheren Schulen〉; Akademiker, Studierter’ (↑); 2 1832 ’egyetemi tanár | Universitätsprofessor’ # (NSz.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. professor ’nyilvános tanító’ [< lat. profiteri ’nyilvánosan bevall, nyilatkozik’]. ≋ Megfelelői: ném. Professor ’tanár, professzor’; fr. professeur ’ua.’; stb. ⌂ Az ssz-es formához vö. →asszisztál, →komisszió stb. A nyelvjárási változatok részben elhasonulással keletkeztek.