privilégium A: 1372 u./ priuilegiumokrol (JókK. 103); 1552–1553 Priuilegioma (RMNy. 2/2: 99); 1696 privilégiomából (NySz.); 1708 Privilégyiom (Pápai Páriz: Dict. Prīvı̆lēgium a.); 1765 Privilegyiumok (NSz.); 1787/ Privilégiuma (NSz.) J: 1 1372 u./ ’kiváltság, előjog | Vorrecht, Privileg’ (↑); 2 1581 ’kiváltságlevél | Privilegienurkunde’ (EWUng.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. privilegium ’kivételes rendelkezés; előjog, kiváltság’, (h.) ’kiváltságlevél’ [a lat. privus ’egyedül álló, kizárólagos, saját’ + lat.lex, legis [birtokos eset] ’törvény, rendelet’ alapján]. ≋ Megfelelői: ném. Privileg, Privilegium ’kiváltság, privilégium’; fr. privilège ’ua.’; stb. ⌂ A korábbi változatok szó belseji gy-s ejtéséhez vö. →angyal, →spongya stb.; a g-s formához vö. →evangélium, →legenda stb. A 2. jelentéshez vö. még (R.) privilégiumlevél ’kiváltságlevél’ (1564: Radvánszky: Csal. 3: 101). ∼ Idetartozik a privilegizál ’kiváltsággal felruház, előjogokat ad’ (1793: NSz.).