prelátus A: 1520 prelath (GyöngySzt. 391.); 1786 Prélát (NSz.); 1793 Praelatusok (NSz.); 1897 prelátusok (PallasLex.) J: ’katolikus főpap | Prälat’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.), (e.) praelatus ’főpap, prelátus’, tkp. ’elöljáró, felettes’ [a lat. praeferre ’előad; előnyben részesít; előre visz; stb.’ ige befejezett melléknévi igenevének főnevesülése]. ≋ Megfelelői: ném. Prälat ’főpap, prelátus’; fr. prélat ’ua.’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A prelát változathoz vö. →advent, →dékán stb. ⚠ A német közvetítéssel való átvétel kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ referál