prüszköl A: 1527 Ptrewſſʒkeleonek [sz.] (Heyden: Puerilium 73); 1598 puͤszkoͤlnoͤd [sz.] (NySz.); 1690/ ptrüszköltető [sz.] (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 271); 1785 prüszkölés-is [sz.] (NSz.); nyj. prückēl (Nyatl. tüsszent a.) J: 1 1527 ’tüsszent, tüsszög | niesen’ (Heyden: Puerilium 73) (↑); 2 1790 ’〈ló〉 orrával és szájával prr-féle hangot ad | schnauben 〈Pferd〉’ (NSz.); 3 1821 ’húzódozik, vonakodik vmitől | sich vor etwas scheuen’ (NSz.); 4 1849 ’dühöng, mérgelődik | sich ärgern’ (NSz.); 5 1877 ’〈gép, különösen mozdony〉 pöfög | pusten 〈Maschine, bes. Lokomotiv〉’ (NSz.)

prüsszent A: 1533 Pizentis [sz.] (Murm. 986.); 1533 Pizsenteni [sz.] (Murm. 986.); 1577 pw̋rzentenÿ [sz.] (KolGl.); 1577 k. pwʒʒenth (OrvK. 104); 1590 Pthruͤszentes [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 172); 1643 ptruͤſzſzentéſſel [sz.] (Comenius: Jan. 64); 1664 pruͤſzent-utánna (Wagner: Phras. 2: 117); 1673 Pruͤszszentéssel [sz.] (NySz.); 1820 prtüszentem (NSz.); 1825 ptrüszszöntés [sz.] (NSz.); nyj. ptüsszent (ÚMTsz.) J: ’tüsszent, tüsszög | niesen’

prüsszög A: 1565 ptuͤszoͤg (NySz.); 1577 k. pwſegeſth [sz.]; pwʒeͦgeſſel [sz.] (OrvK. 67, 185); 1590 Pthruͤszoͤges [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 171); 1595 pruͤzoͤgest [sz.] (NySz.); 1778 ptruͤszszeg (NSz.); 1793 prüszszögött (NSz.); nyj. pisszög (OrmSz.) J: 1 1565 ’tüsszög | niesen’ (NySz.) (↑); 2 1793 ’〈ló〉 prüszköl | schnauben 〈Pferd〉’ (NSz.); 3 1848 ’〈gép, különösen mozdony〉 pöfög | pusten 〈Maschine, bes. Lokomotiv〉’ (NSz.)

prüsszöget × A: 1643 ptruͤſzſzoͤgetve [sz.] (Comenius: Jan. 64); 1673 pruͤszszoͤgetve [sz.] (NySz.); 1708 Ptrüſzögetése [sz.] (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 1643 ’tüsszög | niesen’ (Comenius: Jan. 64) (↑); 2 1708 ’〈ló〉 prüszköl | schnauben 〈Pferd〉’ (Pápai Páriz: Dict.) (↑)

Onomatopoetikus eredetűek. |  ⌂  A tő szorosan összefügg a →tüsszent szócsaládjáéval; a hangmegfeleléshez vö. →prücsök ~ →tücsök. A végződések különféle igeképzők. Néhány régi adat írásformája nyilván nem pontos kiejtést tükröz, hanem kísérlet a bilabiális tremuláns jelölésére; vö. →prücsök. A prüszköl 3. és 4. jelentéséhez vö. →fázik, ill. →fúj.

☞ Bárczi: SzófSz. tüsszent a.; MNy. 53: 283; TESz.; EWUng.→ tüsszent