prókátor ∆ A: 1418 Prokathor [szn.] (OklSz.); 1495 k. prokatorſagat [sz.] (PiryH. 1); 1575 Procátoroc (Heltai: Krón. 167a); 1604 Prókator (Szenczi Molnár: Dict.); 1820 porokátor (NSz.) J: ’szószóló; ügyvéd | Fürsprecher; Anwalt’
prokurátor † A: 1470 procuratorſagrol [sz.] (SermDom. 2: 44); 1588/ prokurathora (Nyr. 95: 111) J: ’szószóló; ügyvéd | Fürsprecher; Anwalt’
A szócsalád alapja, a prokurátor latin jövevényszó. | ≡ Lat. procurator ’intéző, kezelő; ügyvéd, ügyész’ [< lat. procurare ’gondoskodik vmiről; elintéz, teljesít’]. ≋ Megfelelői: ném. Prokurator ’helytartó’; fr. procurateur ’ua.’; stb.
A prókátor szóösszerántás eredménye. | ⌂ A prokurátor-ból jött létre. ⌂⇒ A magyarból: rom. (N.) procátăr ’ügyvéd’; szbhv. prokator ’ua.’.
☞ Nyr. 95: 109; TESz.; EWUng.→ kúrál