prépost A: 1297 Prepostfelde [hn.] (OklSz.); 1405 k. ͡ppoſt [ɔ: prepoſt] (SchlSzj. 492.); 1604 Prépoſt (Szenczi Molnár: Dict.); nyj. prépus (ÚMTsz.) J: 1 1297 ? ’katolikus papi elöljáró | Propst’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1508 ’elöljáró | Vorgesetzter’ (Melich: SzlJsz. 1/2: 385)

Vándorszó. |  ≡  Lat. praepositus ’elöljáró’, (e.) ’prépost’; ném.  (ófn.) probost, (kfn.) probest, probst ’elöljáró; prépost’; fr.  (ófr.) prevost ’ua.’; ol.  (vel.) preòsto, (bre.) preost, (gen.) preposto ’ua.’; szbhv.  (Ča) pripošt, prepušt, (Kaj) prȇpušt ’prépost’; cseh probošt ’ua.’; stb. A latinban a lat. praeponere ’előre, fölébe helyez’ főnevesült igeneve.  ⇒⌂  A magyarba főleg a latinból vagy az olaszból jutott; a végződéshez (pontosabban hiányához) vö. →advent, →angyal stb.  ⌂⇒  A szerbhorvátba (↑) és a szlovákba (vö. szlk. prepošt ’prépost’) valószínűleg a magyarból került be.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 924; TESz.; EWUng.→ pozíció