prédikáció A: 1372 u./ p[re]dicacioÿanak (JókK. 37); 1416 u./¹ p[re]dikaciot (BécsiK. 243); 1528 peredicacÿoÿat (SzékK. 333); 1549 predicácionac (Dévai: TízPar. E4b); 1585 Prédikátezóhoz [ɔ: Prédikátczóhoz] (Cal. 232); 1604 Predikáció (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Prédikátzió (Pápai Páriz: Dict.); 1854 Pördikáczió (NSz.); 1890 pérdikácziót (NSz.) J: 1 1372 u./ ’hitszónoklat | Predigt’ # (↑); 2 1575 ’hosszadalmas, unalmas kioktatás | langweilige ermahnende Rede’ # (Heltai: Krón. 15a)

prédikál A: 1372 u./ predicalo [sz.] (JókK. 66); 1416 u.¹ predikalnac (BécsiK. 250); 1549 predicálĺác [l-j] (Dévai: TízPar. E2b); 1585 Prédikállok (Cal. 232); 1863 perédikál (Kriza [szerk.] Vadr. 376); 1870 perdikál (CzF.); 1881 pėrédikáló [sz.] (NSz.); nyj. pördikálni [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’prédikációt mond | predigen’ # (↑); 2 [meg~] 1519 ’kinyilatkoztat, meghirdet | offenbaren, verkünden’ (CornK. 196); 3 1627 ’〈vkit kioktatva〉 hosszadalmasan beszél | predigen 〈immerfort mahnen〉’ # (NySz.) Sz: prédikálás 1372 u./ predicalaſoknac (JókK. 109)

prédikátor A: 1372 u./ predicatoroknak (JókK. 77); 1528 p[re]dikatorok (SzékK. 128); 1575 predikátor (Heltai: Krón. 104b); 1585 Prédikátor (Cal. 232); 1870 perdikátor (CzF.) J: 1 1372 u./ ’domonkos rendi szerzetes; hitszónok | Dominikaner; Prediger’ (↑); 2 1618 ’protenstáns pap | protestantischer Geistlicher’ (NySz.)

Latin jövevényszók. |  ≡  Lat. praedicatio ’nyilvános hirdetés; kijelentés, állítás’, (e.) ’hitszónoklat, prédikáció, szentbeszéd’ | lat. praedicare ’kihirdet, közhírré tesz’, (e.) ’Isten szavát hirdeti, hitszónokként tevékenykedik’ [vö. lat. dicare ’ajánl, dedikál, szentel, odaad’] | lat. praedicator ’közösségi hirdető’, (e.) ’prédikátor, pap’.  ≋  Megfelelőik: fr. prédication ’szentbeszéd, hitszónoklat, prédikáció’, prêcher ’hitszónoklatot tart, prédikál’, prédicateur ’hitszónok’; ol. predicazione ’szentbeszéd, hitszónoklat, prédikáció’, predicare ’hitszónoklatot tart, prédikál’, predicatore ’hitszónok’; stb.  ⌂  Néhány régi és nyelvjárási változat a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával keletkezett.  ∼  A (R.) predika ’prédikáló’  (1831: NSz.) elvonással jött létre a prédikál igéből.

☞ TESz. prédikál a.; EWUng.→ diktál