préda A: 1495 e. predat (GuaryK. 116); 1555 prédában [?✐] (MNy. 67: 493); nyj. përéda (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1495 e. ’zsákmány, martalék | Beute’ (↑) | ‹mn› 1 1585 ’a zsákmányolt, zsákmányul ejtett | erbeutet’ (Cal. 638); 2 1772 ’tékozló, pazarló | verschwenderisch’ (NSz.)
prédál A: 1519 k. el predaltata [sz.] (DebrK. 83); 1575 el predálla (Heltai: Krón. 94b); 1585 prédálkodom [sz.] (Cal. 585) J: 1 1519 k. ’(ki)rabol, fosztogat | plündern’ (↑); 2 1784 ’tékozol, pazarol | verschwenden’ (NSz.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. praeda ’zsákmány, préda’ [vö. lat. prehendere ’megragad, megfog’] | lat. praedari ’zsámányol, rabol, fosztogat’. ⌂ A préda melléknévi 1. jelentése valószínűleg a főnév jelzői használatában alakult ki. A melléknévi 2. jelentés, valamint a prédál 2. jelentése azon a tapasztalaton alapul, hogy ha valamit nem becsületes munkával, hanem rablással és fosztogatással szereznek, azzal könnyelműen, nem takarékoskodva bánnak. ⚠ Az a magyarázat, hogy a préda melléknév elvonással keletkezett az igéből, kevésbé valószínű. ⊚ A préda főnév hosszú időn át köznyelvinek számított, ma már inkább a választékos vagy irodalmi nyelvhasználat eleme.
☞ TESz.; EWUng.→ aprehendál