pozitívum A: 1795/ positivum (MNy. 84: 251); 1913 pozitívum (Horváth: HSz.) J: ’pozitív tény, valóságos dolog | positive Tatsache, etwas Positives’
pozitív A: 1807 positivushoz (HazKülfTud. 1807. okt. 28.: 291); 1832/ positiv (Keresztesi: Mat. 150); 1836/ pozitiv (NSz.); 1848/ positív (NSz.); 1862/ pozitív (NSz.) J: ‹fn› 1 1807 ’alapfok 〈melléknévé〉 | Grundstufe 〈der Adjektive〉’ (↑); 2 1894 ’pozitív fény(kép) | Positiv 〈Bild〉’ (PallasLex. Fotográfia a.) | ‹mn› 1 1830 ’tételes 〈vallás〉 | auf Thesen beruhend 〈Religion, Recht usw.〉’ (NSz.); 2 1831 ’a negatív ellentéte 〈az elektromosságban is〉 | positiv als Gegensatz zu negativ 〈auch in der Elektrizität〉’ (NytudÉrt. 93: 37); 3 1832/ ’a nullánál nagyobb 〈szám〉 | größer als Null 〈Zahl〉’ (↑); 4 1835 ’valóságos, tényleges | wirklich, tatsächlich’ (Kunoss: Gyal.); 5 1836/ ’helyes, jó | richtig, gutgesinnt’ (↑); 6 1848/ ’igenlő | bejahend’ (↑); 7 1880 ’a negatívból előállított 〈kép〉 | von einem Negativ gewonnen 〈Bild〉’ (NSz.)
pozitivizmus A: 1855 positivismusnak (AkadÉrt. 15/2: 95); 1897 pozitivizmus (PallasLex.) J: ’csak az ún. pozitív tények pontos leírására korlátozódó polgári irányzat a filozófiában, a tudományokban | Positivismus in der Philosophie, in der Wissenschaft’
A szócsalád legkorábbi tagja, a pozitívum német jövevényszó. | ≡ Ném. Positivum ’valósan létező, bizonyos érték’ [< lat. positivus, -a, -um ’meghatározott, adott, meglévő’].
A pozitív és a pozitivizmus nemzetközi szók. | ≡ Ném. positiv ’pozitív ‹mn›’, Positiv ’pozitív ‹kép›’; ang. positive ’pozitív ‹mn›’; fr. positif ’pozitív ‹mn›’; stb. | ném. Positivismus ’pozitivizmus’; ang. positivism ’ua.’; fr. positivisme ’ua.’; stb. Ez utóbbi a franciában jött létre a fr. la philosophie positive ’pozitivista filozófia’ szószerkezet alapján. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel kerültek át; a positivus változat latin végződésű.
☞ TESz. pozitív a.; EWUng.→ pozíció