povedál A: 1795 povedál (NSz.); 1816 Povédálás [sz.] (Gyarmathi: Voc.); nyj. povëdáll, povegyál (ÚMTsz.) J: 1 1795 ’idegen (leginkább szlávnak hangzó) nyelven beszél | in einer fremden (haupts. slaw klingenden) Sprache sprechen, kaudern’ (↑); 2 1799 ’fecseg, sokat beszél | plappern, viel reden’ (NSz.)
Szlovák jövevényszó, talán szerbhorvát vagy szlovén is. | ≡ Szlk. povedať ’elbeszél, elmesél, mond’; – szbhv. povedati, (Kaj) povédati ’elbeszél, elmesél, beszél’; szln. povedati ’megmagyaráz, mond; közöl, tudat’ [eredetileg ’tudtára ad’ jelentésben < szláv *po [igekötő] + *vědati ’tud’]. Vö. még cseh pověděti ’elbeszél, elmesél; közöl, tudat’; or. поведать ’ua.’; stb. ⌂ Az első szótörténeti adat szövegkörnyezete alapján a szlovák az átadó nyelv, a szóföldrajzi viszonyok miatt azonban a szerbhorvát és a szlovén is számításba jön. A 2. jelentéshez vö. ném. parlieren ’gyorsan és élénken beszél’ < fr. parler ’beszél’.
☞ Nyr. 40: 90; Kniezsa: SzlJsz. 443; TESz.; EWUng.→ vicc, vizitáció