poszog × A: 1156 ? poſcolou [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1405 k. poʒogo [sz.] (SchlSzj. 1712.); 1566 poszszoggássoddal [sz.] (Heltai: Fab. 199); nyj. puszog (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’dong, zümmög | summen’ (↑); 2 1566 ’fingik | furzen’ (↑); 3 1770/ ’szöszmötöl, piszmog | herumbrodeln, pusseln’ (NSz.); 4 1867 ’kevélykedik | sich hochmütig benehmen’ (NSz.); 5 1900 ’pöfög | paffen’ (ÚMTsz.); 6 1903 ’poshad | faul werden’ (NyF. 10: 76)

posz × A: 1604 Poß (Szenczi Molnár: Dict.); 1798 vén asszony-poszáját (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 280); 1870 possz (CzF.) J: 1 1604 ’fing | Furz’ (↑); 2 1706 ’(pöfeteg)gomba | (Staub)pilz’ (MNy. 2: 322)

posszant ∆ A: 1799 Posszantani [sz.] (NSz.) J: ’fingik | furzen’

posszan × A: 1835 Poszszan (Kassai: Gyökerésző 4: 150) J: 1 1835 ’fingik | furzen’ (↑); 2 1903 ’megposhad | faul werden’ (NyF. 10: 76)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A →fos, ill. a →poshad típusú szavak hangjelenségeihez hasonlók utánzására. A posz egy eredeti igenévszó névszói értékű tagjának tűnik (vö. →fing, →fos stb.), amelynek igei értékű tagjából lehettek képezve az igék. Az is lehetséges azonban, hogy a főnév az igékből lett elvonva, amelyek az onomatopoetikus tövek és különböző igeképzők összességeként a szócsalád kiinduló elemeiként szolgálnak. A poszog 3. jelentése a →piszmog hatását tükrözheti; vö. a pöszög ’piszmog, szöszmötöl’  (1778: NSz.) palatális párhuzamos alakkal. A 4. jelentéshez vö. →dohog. A posz szó posza változata egy beillesztett birtokos személyjelet tartalmaz. Ennek a főnévnek a 2. jelentéséhez vö. →pöfeteg.

☞ I.OK. 6: 511; TESz.; EWUng.→ poszméh